Esküszöm, hogy nem én rendeltem a 16 fokot és a szakadó esőt! Nem, nem, nem!
És mégis arra ébredtem, hogy borult az ég, minden szürke és vadul dobol a zivatar az ablaktáblákon. Nem sok kedvem volt kimászni az ágyból, de köntöst húzva mégis elindultam a konyha irányába kávét készíteni. Mondanom sem kell, hogy az öltözékem is merőben az ősziesre hajaz. Tornacipő, hosszú farmer, kicsit vastagabb felső és bőrdzseki! Mire a háztól elértem a kisboltig, már cuppogott a víz a cipőmben. Faca!
Nem is csoda, hogy újabb bejegyzést van kedvem gépelni!
Tegnap már említettem a másik blogomban, hogy kezdenek formát ölteni bennem az ünnepi célok! Mi az, amit idén mindenképpen el szeretnék érni, meg szeretnék tenni, el szeretnék készíteni... és a többi szeretnék-dolog.
Ilyen például, hogy az idei évben a kirakatba is szándékomban áll nagyobb, hordható angyalszárnyakat akasztani. Mintha angyalkák röpködnének a virágok és fenyőfák felett. No és persze nem titkoltan, hogy karácsonyra vegyenek akár a gyerekeknek, akár önmaguknak szárnyakat. Indén is hordani fogom a sajátomat, mintegy bemutató és hangulatkeltő jelleggel. ^^
Az idei süteményeket illetően, a mézeskalács figurák helyett az egyszerűbb mézes-muffin mellett teszem le a voksomat. Könnyebb és gyorsabb elkészíteni, szebben tudom díszíteni, és legalább a muffinokat biztosan jól készítem el. Nem lesz protkószaggatóan kemény!
Idén a kisszobába is szeretnék legalább egy 120 centis műfenyőt szépen feldíszítve, hogy nekünk is legyen sajátunk :-) Ha idén mégiscsak, valami csoda folytán el tudnánk költözni, akkor evidens a normál méret... de ez még valóban a jövő zenéje.
És, hogy önnön lényemből fakadó, kicsit perverz részemet se hagyjam ki a buliból... idén szándékomban áll karácsonyi jelmezt rendelni. No nem kimondottan a családnak. Inkább a páromnak ^^ A többit képzeld hozzá... (nem kötelező!)
Na most egyenlőre ennyi. Felesleges is még ömlengősen áradozni a Karácsony szentségéről. Arra ráérek November közepétől ;-)
